Küldetésünk

A Kürt Alapítványi Gimnázium széles értelemben vett befogadó iskola, ahol helye van mindenkinek, aki szándéka szerint aktívan együttműködik az iskolapolgárok közösségével. Hátrányos megkülönböztetést nem teszünk, annak minden formáját elítéljük. A Kürt Gimnáziumban az emberi egyenlőség megkérdőjelezhetetlen érték. Diákjaink számára az esélyegyenlőségnek megfelelő, azonos hozzáférést és részvételt garantálunk az iskola életének minden mozzanatában. A méltányosság elve értelmében, akinek több segítségre van szüksége céljai eléréséhez, az több segítséget kap.

Gimnáziumunk szakmailag független, nyitott és szabad intézmény: közösségünkbe fogadunk mindenkit, aki a pedagógiai programban megfogalmazott célokkal azonosulni tud, és partnerünk e célok megvalósításában, hozott eredményeitől, képességeinek, készségeinek aktuális állapotától függetlenül. Eredményeinket az iskolánkban végzett minőségi munka, a hozzáadott érték, és nem az elit bemenet biztosítja. A tanulói közösségek heterogén csoportok, különböző gyerekek tanulnak együtt. A cél mindig az, hogy tudásuk gyarapodjon, haladjanak, sikereket érjenek el, a tanulási folyamatokban örömmel vegyenek részt, önbizalmuk egyénileg és közösségileg is erősödjön, személyiségük kibontakozzon.

Egyéni szükségletek szerint kínálunk lehetőségeket és nyújtunk segítséget a nehézségek leküzdéséhez, és a tehetségek kibontakozásához, fejlődéséhez. Hiszünk abban, hogy minden gyermek tehetséges valamiben és mindent megteszünk annak érdekében, hogy mindenki egyéni tehetsége felszínre kerüljön és kibontakozhasson. Hiszünk abban, hogy mindenki értékek hordozója.

Valljuk, hogy a befogadó „(inklúzív) nevelés a diákok közötti különbözőség (akár személyes, akár kulturális, akár közösségi) felismerésével, értékelésével kezdődik, maximális figyelembe vételével folytatódik, a diákra a maga komplexitásában tekint, ebből kiindulva, erre értékként építve alakít ki befogadó környezetet: mindez újabb tudástartalmak, tanulási lehetőségek gazdag tárházát nyitja meg.

A nevelési térben résztvevő valamennyi személy (diákok, szülők, tanárok, segítő személyzet) az együttműködés szellemében az egyéni különbségeket megismeri, értékként fogadja el és épít rájuk. Az iskola nem csak oktatásszervezési formájában, hanem tartalmában is befogadóvá válik. A diákjaihoz való folyamatos alkalmazkodása során az intézmény az általa közvetített tananyagtartalommal és tanítási módokkal nagyban épít az oda járó diákok identitására, tapasztalataira, a tudására és képességeinek állapotára.”

(Varga Aranka: Multikulturalizmus – inkluzív oktatási rendszer. In: Forray R. Katalin (szerk.): Ismeretek a romológia alapképzési szakhoz. Bölcsész Konzorcium, Bp. 2006. 145-159 o.)

Feladatunk, hogy biztosítsuk a tanulási képességek fejlődését, valamint az ismeretekkel való tárgyilagos, többoldalú találkozást, a különböző véleményeket is tartalmazó tanulási-tanítási folyamatot. Felfogásunk szerint tanulóink nem elszenvedői, hanem aktív részesei a nevelésnekoktatásnak. A közös célok kialakításában és elérésében az iskolapolgárok együttműködésére van szükség.

Hasonlóan demokratikus döntéshozatali elveinkhez, a tanórai folyamatok során is fontos szerepet adunk a diákoknak abban, hogy közös céljainkat milyen módszerekkel, formában és tartalommal érjük el. Egyformán fontos cél, hogy diákjaink számára az érettségi és a továbbtanulás sikeres legyen, mint ahogy az is, hogy ezeket az eredményeket úgy érhessük el, hogy a folyamat mindenki számára fejlesztő, érdekes és konstruktív legyen.

Ugyanez igaz az iskolai élet során elkerülhetetlenül felmerülő konfliktusokra is: hatékony megoldásuk csakis az érintettek együttműködése révén jöhet létre. Így biztosítható az alkalmi, felülről vezérelt szankcionáláson túlmutató hosszú távú eredmény: az iskolapolgárok magukénak érzik a közösen hozott szabályokat, azonosulnak velük, és betartásukat, valamint betartatásukat nem csak másoktól, hanem maguktól is elvárják. A közös élet kereteit ily módon nem a hatalmi erővel kikényszerített engedelmesség, hanem a saját belátás során megszülető önkéntes felelősségvállalás határozza meg.

Fontosnak tartjuk, hogy a tanulás fogalma túlmutasson a tantárgyak szerint szervezett tanórák keretein, és visszanyerje eredeti jelentését, miszerint az a világgal való megismerkedés kreatív, spontán és sokszínű folyamata. Hisszük továbbá azt is, hogy az ember úgy születik a világra, hogy tanulni akar, ezért arra kényszeríteni őt nem kell, csupán megfelelően ingergazdag környezetet, valamint elfogadó, inspiráló és empatikus közösséget biztosítani számára. Mindent megteszünk azért, hogy az iskolapolgárok minél több a tanóráktól időben és térben eltérő módon szervezett, az iskolán kívüli világhoz szorosan kapcsolódó tevékenységekben vehessenek részt.

Támogatjuk az önszerveződést, valljuk, hogy a jó iskola az, ahol a diákok szívesen töltenek időt a tanítási órák után is. Mindez egyben azt is jelenti, hogy nem csak a tantárgyak közötti – kimondott vagy ki nem mondott – hierarchiát vetjük el, hanem a tanórákat sem tekintjük magasabb rendű és nagyobb fontosságú tanulási tevékenységnek, mint az egyéb, tanórán kívüli történéseket.

Iskolánk eddigi története alatt is nagyon sok saját hagyományunk született, amelyeket örömmel és felelősséggel ápolunk. Minden generációnak megvan a lehetősége új hagyományok hozzáadására. Ezek a közös szokások és szertartások adják meg az összetartás erejét, a valahová tartozás érzését. A tanulás tehát ebben a szemléleti keretben nem teher, szükségszerűen elszenvedett kényszer, hanem a mindennapok része, amely hatékony eszköz lehet a világ és önmagunk megismeréséhez. Ezt a gyakran – különösen kamaszkorban – sok megoldandó problémával, legyőzendő akadállyal tarkított folyamatot igyekszünk a lehető legderűsebben és örömtelien megélni, és ehhez segítséget nyújtani mindazoknak, akiknek szükségük van rá.