"Adri mindig mondta, hogy a fontos dolgokat átadni nem elég írásban, szóban is kell.
Szóban elmondtam már ma délben kollégáknak, diákoknak; most írom is.
Richardné Kincses Adrienne, Adri végleg elment tőlünk.
A szavakat nehéz találni. Most, írásban is.
Adrienntől búcsúzunk, búcsúzunk, búcsúzunk... Vagy nem is búcsúzunk, mert velünk marad örökké.
Adrinak nagyon nagy lelke, szíve volt.
Mindannyiunknak volt benne hely.
Adrié voltunk mindannyian és Adri mindannyiunké volt.
Nem írom le most mindazt, amit érzek, mert a búcsúnak, az emlékezésnek közösnek, mindannyiunkénak kell lennie.
Örök szeretettel gondolunk Adrira!
Molnár Lajos
(aki biztos abban, hogy a Kürt valamennyi munkatársa, diákja nevében is szólnak ezek a sorok)"