9. évfolyam
1. nap
Hétfőn délelőtt egy rövid vonat úttal jutottunk el Kismarosra (az új, emeletes vonatok egyből magával ragadtak mindenkit), ahol már várt ránk a királyréti erdei kisvasút egy kocsija, hogy felvigyen minket a Hiúz Ház erdei iskolába. A rövid kipakolás, szoba elfoglalás, szabályok megbeszélése után a diákok öt csapatot alkottak, majd nekiláttak az ‘erdei csapatszellem’ megtalálásának, továbbá egy törzsi címer készítés, bunkerépítés, térképrajzolás és kincsesláda elrejtése sem maradhatott ki. A tavaszi délután folyamán a Várhegyet is meghódítottuk egy rövid, közös bemelegítő túra segítségével, megcsodálhattuk a Duna-Ipoly nemzeti park egyik legszebb panorámáját, tűzifát gyűjtöttünk az esti vacsora főzéshez, amelyet közös erővel készítettünk el tábortűznél. Az ízletes vacsora után törzsi fogadalmakat tettünk, majd elindultunk felfedezni az éjszakai erdő rejtelmeit - zseblámpáink és a hold fénye segítségével jutottunk el a Bajdázói-tóhoz. A tiszta, hűvös idő ellenére, a tóparton néma csendben figyeltük a csillagokat, s azt, ahogyan az éjjeli erdő életre kel…
2. nap
Reggeli után napsütésben indultunk el a Nagy-Hideg-hegy csúcsára. A természetjárás alapelveinek megbeszélése után az első kihívást a Nagy-Vasfazék-patakon való átkelés jelentette, amelyet utunk során többször is meg kellett ismételnünk kreatívabbnál-kreatívabb megoldásokat és együttműködéseket találva. A nap folyamán az erdőt járva, közben kisebb pihenőket tartva ismerkedhettünk meg a Börzsöny vulkáni eredetével, annak jellegzetes növény-, és állatvilágával, a természetvédelem fontosságával és a turistajelzések jelentésével. Két nagyobb emelkedő is próbára tette tűrőképességünket és határainkat, ám egymás támogatása, motiválása és kitartó munkánk eredményeként, gyönyörű kilátás fogadott bennünket a Nagy-Hideg-hegyen. Egy hosszabb pihenő és feltöltődés után kezdtük csak meg a visszafelé ereszkedést, ami mindaddig nyugodt és békés volt, amíg egy fácán fel nem röppent a közeli bozótból…
3. nap
Az utolsó kihívást a királyréti tanösvényről való kiszabadulás jelentette, a csapatoknak önállóan, kilenc állomáson keresztül kellett kijutnia az erdőből a tanösvény zöld jelzéseit követve. Eközben megismerkedhettek az erdei és tóparti állatvilág valamint élőhelyeik kapcsolatával, néhány gyógyászatban is használatos növénnyel, a boszorkánykörökkel, az egykori és jelenlegi emberi tevékenység maradványaival. Végezetül, minden csapat bemutatta munkáját, a gyűjtött kincseit, s megosztotta a megszerzett élményeket és tapasztalatokat.
Ha csak egy rövid időre is, de a diákok kiszakadhattak a városi létből, átélhették a térerő-mentes mindennapokat, mindeközben olyan tulajdonságokat felfedezve önmagukban, amelyek eddig mélyen a felszín alatt lappangtak arra várva, hogy előtörhessenek…
